A mély alvásból az ébresztő hangja vert fel minket. Nem voltunk igazán jó hangulatban, valahogy egyikünknek sem igazán akaródzott összepakolni és elhagyni ezt a falut.

A hagyományos helyi reggeli után, melynek része a palacsinta, lepényféle, a vaj, lekvárok, méz olajbogyók, narancslé és persze a menta tea is, még utoljára felmentünk a tetőteraszra, főleg az én unszolásomra, leginkább időhúzás céljából. A táj lenyűgöző volt, csak nehezítette a távozást.

Dorina a vendéglátóinktól kapott ajándékba egy szíves nyakláncot (?), majd elköszöntünk, és elindultunk Imlil főtere felé. Ez azonban nem ment ilyen egyszerűen, mert kapásból az első lehetőségnél rossz felé fordultunk. Mentségemre szóljon, hogy én végig kameráztam, hogy megörökítsem azt az ösvényt, amelyen végig kellett mennünk, de lám a túlzott turistáskodásnak is megvan az ára.

Legalább fél órát bojongtunk mire elértük a jó utat. Már majdnem a „főtérre” értünk, amikor megláttunk egy szuvenírárust. Úgy voltam vele, hogy csak kellene valami emléket hazavinni a faluból nekem is, így alaposan szét is néztem az áruk között.

A korábbiak alapján várható volt, hogy ez sem lesz egyszerű vásár, végül hosszas alkudozás után sikerült szert tennem egy szemmel láthatóan kézzel készített dísztőrre bőr tokkal. Nagyon örültem az új szerzeményemnek, volt is időm gyönyörködni benne, mivel ahogyan az ideút, a Marrakechbe vezető visszaút megszervezése sem volt zökkenőmentes.

Némi tárgyalás után a taxis beleegyezett, hogy elvisz minket a marrakechi vasútállomásra, ami egyébként elég kedves gesztus volt részéről, általában csak a megadott pontok között közlekednek. Így időt és pénzt tudtunk megtakarítani.

A vonaton csakúgy, mint legutóbb, most sem maradtunk társaság nélkül, a beszélgetés akkor kezdődött, amikor egy mosolygós fiatal lány lépett be a fülkébe két nagy letakart kalitkával. Hamar kiderült, hogy a lány egy teakereskedő cégnél dolgozik, kapott is mindenki termékmintát. Szép dolog volt részükről az is, hogy egyből angolra váltottak, így ha ki akartunk volna maradni a beszélgetésből, akkor sem tudtunk volna :D

A másik beszélgetőpartnerünk Szulejmán volt, aki egy angliai cégnél dolgozott, de jelenleg Marokkóban él. Nyitott volt a kultúráinkat érintő témákra, így végre választ remélhettem rengeteg olyan kényes kérdésre, amelyet nem lehet csak úgy az utcán megkérdezni.

(Az út továbbirésze elég hétköznapi volt, rendben megérkeztünk Rabatba, ezért is koncentrálok a most annyira aktuális témára.)

A fő kérdés persze az volt, hogy hogyan ítélik meg egymást a muszlimok és az európaiak. A sztereotípia mindkét félre jellemző, míg Európában az egyszerűbb emberek sokasága gondolja azt, hogy pl.: az arabok terroristák, addig az itteniek között vannak olyanok, akik szerint az európai nők rendszeresen űzik a legősibb mesterséget. Ezt egyébként volt, hogy a tudtunkra is adták pl.: a tengerparton… nem kell vele foglalkozni.

Részemről a másik fontos és érdekes téma, a nők helyzete az Iszlám világban. Ugye, hogy kényes? Nos, az a kép, amit gyakran alkotunk a helyi nők helyzetéről természetesen torz, bár nyilván nem tudtunk minden szituációt, élethelyzetet végig beszélni, íme, néhány példa, amely bemutat néhány családi tradíciót.

Mindezt persze Szulejmán elmondása alapján írom, azért nem tenném rá a fejem.

Amikor a férfi kiválasztja, hogy kivel szeretne összeházasodni, elmegy a lány szüleihez, hogy engedélyt kérjen tőlük. Ez úgy néz ki, hogy az apa megkérdezi a lányt, hogy neki tetszik e a dolog, ha a lány nem válaszolt, vagy igent mond, akkor rendben, ha nemet akkor értelemszerűen ennyi volt a történet.

A kérőt úgy értesítik, hogy a hagyomány szerint a vendégeket megkínálják mentateával és ha a legény teájában nincsen cukor, akkor ez sajnos nemet jelent, ha van benne cukor akkor mehet a dolog.

A kérő és a lány családja készít egy szerződést, amelyet kötelező aláírni. A lány részéről 2 tanú is szükséges, aki lehet az apa, férfi testvér, közeli férfi rokon, illetve ha nincs ilyen, akkor a helyi bíró.

Nagyon érdekes az a tény, hogy a kérőnek átlagban kb. 1000 €-t kell fizetnie a menyasszonynak, újabban van, hogy vesznek neki pl.: egy autót. Ez az ő pénze, ha a későbbiekben el is válnak egymástól, ez az ő pénze marad. Ez afféle biztosíték a nő védelmére. Ezt olyannyira szigorúan veszik, hogy a férfinak egyszerűen nincs joga ezt a pénzt elkérni a nőtől. Ha a férj mégis el akarja kérni, akkor az asszony megy a bíróhoz, és a férfit megbüntetik. (Itthon már sokan ülnének…)Természetesen a feleség felajánlhatja az összeget mondjuk számlák befizetésére.

Volt egy olyan eset, amikor a lány csupán 15 éves volt, viszont a törvények értelmében meg kell várni a 18 évet a házasságkötéshez. A lány elment a bíróhoz és ezt mondta neki:

 Te bíró, megértem, hogy a törvény szerint most nem mehetek férjhez, de akkor a kérőm más nőt vesz el. Tudod e nekem garantálni azt, hogy 18 évesen lesz aki elvegyen?

Ebből az következett, hogy a helyi bíróknak megengedték, hogy ilyen esetekben szabadon dönthessenek, legalábbis a vidéki falukban.

A nászéjszaka:

Ehhez kapcsolódóan egy olyan történetet hallhattunk, hogy az ara már hát mondjuk úgy tapasztalt volt a témában, ám férje előtt ezt titokban akarta tartani. Ravasz volt, mert egy kis fiolában csirkevért vitt magával, hogy a színlelt szégyenlősség miatti sötétség leple alatt átverje a férfit. Ez azonban nem sikerült, és azonnali válás is lett a vége.

Egyébként igen érdekes, hogy az este után az ágyneműt körbehordozzák a faluban, nagy ünneplés és eszem-iszom közepette.

Gyermekvállalás:

A terhes asszony 3 hónap szabadságot kap, ezalatt az idő alatt teljes fizetést kap.

Miután visszamegy dolgozni, könnyített munkaidővel kell számolni huzamosabb ideig.

Az Iszlám szerint az asszonynak 2 teljes évig kellene szoptatnia gyermekét.

Utána olvastam és az muszlim családokban több gyereket vállalnak, így világszinten az Iszlám a leggyorsabban terjedő vallás a világon, hamarosan világelső lesz.

Válások:

Vidéken gyakorlatilag nem létező fogalom, míg a nagyobb városokban igen gyakori. Az elvált férfiak ugyanakkor sokkal könnyebben találnak párt a későbbiekben.

Ez az egész nyilván vidéken gyakori, a városokban valahol a nyugati gondolkodásmód és a hagyományok keveréke fordul elő.

PS.: A későbbiekben lesz még szó a Koránról, az Iszlám szent könyvéről is, valamint arról is, hogy az elmúlt évszázadokban az Iszlámnak köszönhetően hogyan körözték le az arabok az európaiakat a tudományok területén, vagy miért voltak egyszerűen egészségesebbek.