Másnap a reggelből hamar dél lett, nem siettünk, végre volt idő pihenni. A nap egyetlen célja az volt, hogy bőröndjeinket hátrahagyva elérjük Marrakech városát.

Nagy túra állt előttünk, hiszen az elkövetkező pár napban megjárjtuk a Szaharát, a világ legnagyobb sivatagát, illetve megmásztunk egy négyezer méternél is magasabb hegyet. Csak a legszükségesebb holmikat vihettük magunkkal, minden mást egy eddig ismeretlen illetőnél kellett hagynunk, akit a helyi ismerőseink ajánlottak.

Hajnal fél 4, szól az ébresztő…

Miután rendeztük sorainkat feladtuk bőröndjeinket, hogy az átvilágítások után várjuk gépünk indulását.

A beszállókapuk folyosója hosszúra nyúlt fekete-fehér árnyalatokban pompázó épülete teljesen kimért és pontos volt, szöges ellentéte annak, ami majd ránk vár.

A felszállás:

Airbus-unk mellettünk lévő ülésén egy láthatóan nagyon izgatott és ideges fiatal nő ült, továbbiakban csak Lujza. Valószínűleg első repülésére készült, pulzusát mérte, kapaszkodott. Meg is lehet érteni, elvégre, amikor a felszállópályára érve végre felbőgnek a hajtóművek, és elszabadul az a többezer lóerő, az szó szerint valami felemelő érzés.

Utunk elég rázósra sikeredett, szegény Lujza elő is készítette a papírzacskót, de szerencsére nem volt rá szükség. Túl sok látnivaló nem akadt az út során, az ég elég felhős volt, csak az Alpok hófödte hegycsúcsai tűntek fel itt-ott.

Csomagok összekészítve, indulásra készen…

 A Népligetből induló Budapest Bécs menetrendszerinti busz járatával, a valamivel több, mint egy hónapos utazásunk végre kezdetét vette.

Ahogy haladtunk nyugat felé a Kisalföld lankái között azon gondolkodtunk, hogy milyen nevezetességeket kellene megnézni, illetve, hogy fogunk majd a városban közlekedni. Csakhamar kitaláltuk, hogy habár a jegyet a végállomásra váltottuk, ha leszállunk a reptéren, akkor sokkal jobban járunk, hiszen, ha úgyis vissza kell majd menjünk a reptérre, akkor minek cűhöljük magunkkal a csomagokat, amikor le tudjuk ott is tenni.

Az út már eleve kalandosan indult, hiszen az indulás előtt készített képünk odavonzotta a biztonságiakat is, akik szerint itt tilos fényképezkedni. Állításának igazolására még telefonos segítséget is kért, ám, mivel ez nem köztudott és kiírva sem volt sehova nekünk lett igazunk, így el is készült a fénykép.