A mély alvásból az ébresztő hangja vert fel minket. Nem voltunk igazán jó hangulatban, valahogy egyikünknek sem igazán akaródzott összepakolni és elhagyni ezt a falut. Kilátás az ablakunkból... A hagyományos helyi reggeli után, melynek része a palacsinta, lepényféle, a vaj, lekvárok, méz…

Eljött a várva várt reggel, némi mélázás után, de elértük a találkozópontot, ahol márt vártak ránk hátas állataink és kísérőink. Az öszvéreken nyereg, annak két oldalán pedig durva fonatú tárolózsákok voltak. Az ülőhelyet ugyanolyan rongyszőnyeg képezte, amelyet otthon is megtalálunk. Még sötét…

Az alvásidő nem volt túl hosszú, hajnal 3 óra után felkeltettek minket. A matracot a lábak által behordott homok fedte, a sötétben motoszkáló hangok figyelmeztettek minket, hogy nem vagyunk egyedül. Erről az összepakolás közben talált, a párnám alatt szunyókáló jó 4 centis bogár adott…