Az IFMSA-es (máskor lesz róla szó, hogy mi is ez, illetve, hogy egyáltalán mit keresünk Marokkóban egy hónapig) cseregyakorlatok jellemzője, hogy hétvégente különböző szervezett kirándulásokra megyünk, legalábbis ami a nyári hónapokat illeti. Ezúttal az úti cél ismét Marrakech, a vörös város.
Két kisbusszal mentünk, hasonlóakkal, mint amivel megjártuk a Szaharát is, bár tény, hogy ezek sokkal jobban össze voltak rakva…
A helyiek is voltak egy busznyian, illetve mi is, bár mi valami módon a partybuszba kerültünk, ahol az utasok zömét a marokkóiak adták. Partybusz, mivel nekik szokásuk, hogy a zenét hangosan hallgatják, így Marrakechbe érve örömmel konstatáltuk, hogy nem szenvedtünk maradandó halláskárosodást.
A halál tere:
A Jemma el Fna, a jól ismert tér, amelyről korábban is volt már szó (lásd Dorina hennája) ezúttal is utunkba esett. Ezt a magyarul igencsak negatívan hangzó nevet azért kapta a hely, mert régen itt tartották a nyilvános kivégzéseket.
Napnyugtakor hatalmas a tömeg a téren
Mindenesetre legutóbbi látogatásunk óta sem fogytak el az emberek, így eltartott egy darabig, amíg ez a kb. 30 fős csoport átverekedte magát a tömegen, hogy a nyüzsgő sikátorokon keresztül elérjük hétvégi szálláshelyünket.
A fedetlen belső udvar és az onnan nyíló szobák.
Az ilyen helyeken a tipikus marokkói szállás a Riad, ami általában egy belső udvarral rendelkező többszintes ház, sok szobával. Praktikus választás, hiszen a központban helyezkednek el, olcsó és hangulatos lakóhely.
A „Nem mindenki engedheti meg magának” hely:
A program elég ködös volt végig, így nem is igazán tudtunk előre tervezni, azt sem tudtuk az út előtt, hogy kb. mennyi pénzt érdemes magunkkal vinni. Út közben hallottuk, hogy megyünk majd egy olyan bulihelyre, ahova a belépő átszámolva durván 9000 Ft (!!!) amiért cserébe némi ital jár, és ennyi. Dorinával összenéztünk és tudtuk, hogy ezt kihagyjuk, azért is, mert eleve nem hoztunk magunkkal annyi pénzt az útra és nem akartunk a kártyánkhoz nyúlni, ha nem szükséges, illetve egyszerűen az egész gondolat nevetséges volt.
Mi e helyett inkább a bazárban próbáltunk ajándékok után vadászni, és ha már adott volt a lehetőség egy hosszú és pihentető alvásra, akkor élni vele.
Úgy tűnhet, mintha unalmasak lennénk, de ebben a helyben nem volt semmi marokkói, az ilyenből 12 egy tucat.
A többiek beszámolójából kiderült, hogy nem is volt rossz döntés az otthon maradás. Persze, jól érezték magukat, de velük együtt az a többszáz ember is, aki még ott volt. Tudjátok, a héten ért véget a Ramadan, így az első hétvégén az emberek megtöltötték a szórakozóhelyeket. Ezen felül a poharakban lévő jég is kétes helyről származott, szóval többeknek voltak gondjai ezután…
Kötelező városnézés:
Marrakechben rengeteg látnivaló van, amit kár lenne kihagyni. Nekünk azonban sikerült sajnos, ami részben annak volt az oka, hogy valakire indig várni kellett. Hatékonyan mozogni és várost nézni nagy csoporttal nem lehet, ez köztudott.
Igazi marrakechi utcakép.
Ennek ellenére ellátogattunk a Ben Youssef Medresába, ami egy középkori iskola, habár azok számára, akik véletlenül odakeveredtek a bazárból egyszerűen egy palota benyomását keltheti, ugyanis az épület díszítése és jól átgondolt belső terei valami elképesztő összehatást jelentenek.
Az iskola központi udvara.
A központi terek tágasságával szöges ellentétben a diáklakások lényegében apró cellák, amelyek ajtajai kis belső udvarokra nyílnak.
Jajj, megzavartuk az egyik nebulót...
Ellátogattunk egy patikába is, amely valamiért annyira vonzza a turistákat, hogy a csoportok egymást váltják. Igazából semmivel nem érdekesebb, mint bármelyik másik, viszont ha valaki kézi készítésű kozmetikumokra vágyik, melyek jó minőségűek és relatíve olcsóak, akkor itt megtalálja számításait.
A mindenféle olajok (narancs, rózsa és persze argán) tea és fűszerkeverékek sokféle variációban kaphatóak. Az argán olaj, amelyet tiszta formájában főleg kozmetikumokhoz, silányabb verzióját pedig étkezéshez használják mondhatni az ország egyik védjegye. Ehhez kapcsolódik egy látványosság, mégpedigaz, hogy Agadir környékén a kecskék rájöttek, hogy akár az argánfa termésével is jól lakhatnak, ha fel tudnak mászni a fákra. Így is lett, azóta több helyen lehet látni a legelésző állatokat.
A bevásárlás után a Bahia palota felé vettük az irányt, amely egy igen tekintélyes épületkomplexum, rengeteg teremmel és köztes udvarral. Annak, aki szereti az Iszlám építészetet, illetve a gyönyörű kerteket, annak ez a hely mindenképpen kötelező.
A hétvége utolsó látványossága a Menara kertek voltak. Sok képet lehet találni az interneten a helyről, ahol a távoli Atlasz hegység hófödte hegycsúcsai háttérként szolgálnak egy óriási vízzel teli medencének, a vidéket pedig olajfaligetek szegélyezik. Ezúttal azonban valami technikai probléma miatt a medence üres volt, így a hely sokat veszített varázsából.
A Jemma napnyugta után. Ilyenkor a narancsleves standoké és a kifőzdéké a fő szerep.
Igen, sajnos az ilyesmire mindig lehet számítani…
Következő alkalommal: IFMSA, avagy mit is keresünk mi itt, illetve a marokkói fürdő élmény.
